Rólunk

Egyenesség a félelem söprűje! 

Ismerjen meg minket!

Az ADC (Assertive Defence Complex) 2013-ban indult útjára, és 2014 márciusában kezdte meg nyilvános tevékenységét.  Alapítója Hegedüs Zoltán filozófus, testnevelő, a Magyar Honvédség korábbi kiképző tisztje, aki tapasztalatát többek között katonaként, és a Magyar Közelharc-Kézitusa Szövetség instruktoraként szerezte.

Az ADC magyarul a Tudatos Védelmi Gyakorlatok elnevezést kapta, minthogy a test-test elleni, eszközös és pusztakezes harc alapfogásainak felhasználásával olyan önvédelmi és képző rendszert jelent, amelyben a gyakorlók számára a fizikai és lelki határaik tudatos keresése és átlépése lett a cél.

„Kilószámra” gyakorlunk technikákat, fejlesztjük az erőt és az állóképességünket, hogy megfelelő szintű tudásra és önismeretre tegyünk szert, képesek legyünk elhárítani egy személyünket (esetleg más személyt) érő jogtalan támadást, vagy a méltóság megőrzésével elkerülhessük a felesleges konfrontációt…

A gyakorlatok összetettsége a mozgást minden pillanatában inspiráló, teljességet érintő gondolati rendszerből táplálkozik. Ha valaki a hatékonyságot, az erőt és az őszinte, tiszta szándékú önkifejezést éli át a dojo-ban, az élet más területein is alkalmazni fogja. Technika és gondolkodásmód együtt meggyőző erejű impulzus lehet, hasznos eszköz, egymás támogatása nélkül pedig inkább kétes látványosságok, mint mondjuk egy impozáns ló a mellette álldogáló lovaggal, aki a kantárt sem éri fel.

Assertive Defence Complex (ADC) / Tudatos Védelmi Gyakorlatok

Törekvésünk, hogy minél kevesebb felesleges konfrontáció történjen az otthonainkban, az utcákon, munkahelyeken, szabadidős vagy iskolai tevékenységeink, stb. közben (megelőzés, elkerülés). Továbbá, hogy ezek minél gyorsabban feloldhatóak legyenek egyéni és közösségi, végső soron pedig társadalmi szinten.

Nem találtunk fel „minden támadásra alkalmazható”, vagy minden helyzetet megoldó technikákat. Bármi, amit gyakorlunk létezett már ezer évvel ezelőtt, vagy régebbről jön… Pusztán a önvédelem újragondolása teszi önállóvá a programunkat, szerintünk többet kell jelentenie, mint harci védelmi technikák alapos begyakorlását. A „civil” kifejezés is ezért fontos: a klasszikus polgári embereszmény alkotóelemeivel is dolgozunk. Tisztelet, udvariasság, elegancia (a mozgásban is), no és persze… hatékonyság

A katonát hatékonyságra nevelik. Az ADC így nem sport lett. A jogos védelmi helyzet nem zárja ki a hatékony ellenállást az erőszakkal (jogtalan támadás) szemben. A katonai közelharc, amit „kézitusaként” is emleget a történelmi hagyomány, roppant összetett mozgás. Pusztakezes formája számos sportág és küzdőág technikai elemeit ötvözi, ezekből néhány – cselgáncs, ökölvívás, Ju-jitsu – dominál a programban, ezekkel a technikák katonai végrehajtását önvédelmi célú gyakorlatokká alakítottuk.    
A jogos védelem alapja, hogy „nem volt más választásunk, mint harcolni”. Látszólag egyszerű, nem? Ez azonban nehezen értelmezhető és még nehezebben bizonyítható állítás, sokan pedig félreértelmezik, ebből lesz a „csoportosan elkövetett garázdaság” számtalan bűnesete. Az ADC technikák ezért módszertannal egészülnek ki, amelyben az „elkerülés” a leghangsúlyosabb. Micsoda? Miért tanulunk önvédelmet, ha nem használhatjuk, amikor szükséges? Persze, hogy használjuk, ha szükséges. Ugyanakkor, a rosszul értelmezett jogos védelem eredetileg a felesleges konfliktus vállalásaamelyből pedig szükségtelen szenvedés fakad. A felesleges konfliktus elkerüléshez tudásra van szükségünk, mind gyakorlati, mind pedig érzelmi-gondolati síkon… 
A katonai közelharc nyilván a végleges megoldásokra készített fel. Polgári környezetben a jogtalan támadás sem jogosíthat fel a támadó megsemmisítésére, ugyanakkor mindent meg kell tudnunk tenni egy jogtalan támadás hatékony elhárítására. No, itt a dilemma: hogyan védekezzünk jogosan tiszta erőből, teljes felkészültségünk birtokában? A legtöbb, amit megtehetünk, hogy már gondolatban is arra készítjük fel magunkat, hogy amennyiben közvetlen fizikai harcra kerül a sor, csak és kizárólag a védelem oldalán állhatunk, mégpedig a jogos védelem talaján. Ez azt jelenti, hogy jogos a védelem addig a pontig, ameddig a jogtalan támadást elhárítjuk… Egészen pontosan: a jogos védelmi helyzet „a közvetlenül fenyegető támadás fennállásának időpontjától, a támadás befejezéséig, vagy elhárításáig.” tart. De mit jelent a jogtalan támadás?

Legegyszerűbben: a jogtalan támadás olyan veszély, amelynek előidézése nem róható fel a megtámadott félnek. A támadás akkor jogtalan, ha a támadást tanúsító fél magatartását jogszabály tiltja/ ha a támadás megkezdődött/ ha a támadás megkezdésének nincs akadálya, azonnal bekövetkezhet. Mi ellen irányul a jogtalan támadás? Az elhárítást végző személy élete, testi épsége, személyi szabadsága (más személy élete, testi épsége…) ellen, az elhárítást végző személy vagyontárgya ellen (más személy vagyontárgya ellen) közérdek ellen.

Bárki elkezdheti bárhol, ha elkezdi, úgyis kezdő lesz. De nem a nulláról indul! Mindenkinek vannak fizikai veszélyhelyzetből származó tapasztalatai. Az ADC onnan kezd segíteni, ahol az ember éppen tart, és fokozatosan mutatja fel a lehetséges következő lépcsőfokokat. Lehet, hogy le kell fogynunk, lehet, hogy fel kell épülnünk egy sérülésből, lehet, hogy testileg-lelkileg egyaránt meg kell erősödnünk, mielőtt valódi „edzésterhelést” kaphatunk. De az első nehezen megtett lépésektől kezdve határozott cél felé haladunk.
A védelmi helyzetek a jogtalan támadás elhárítására irányuló felkészülés alapvető impulzusai. Mások eseteiből, hibáiból és sikereiből tanulunk, hogy minél élesebb képet kapjunk a lehetséges veszélyhelyzetek természetéről, és elhárításuk sikeres modelljeiről.
Nem akarunk fizikai sérülést okozni, sőt, semmilyen sértést megfogalmazni. Minden mondatunk, minden megnyilvánulásunk a vészhelyzet enyhítésére, megoldására, elhárítására kell, hogy irányuljon. Az edzéseken a gyakorlatokkal együtt a támadással szembeni elhárító magatartást vizsgáljuk, vagyis a szavak és a testkifejezések rendszerét szemléljük, alakítjuk.
Senkinek nem kell megszakadnia mindjárt az első alkalommal. Kezdetben mindenkinek csupán az aktuális képességei meglétét és szintjét mérjük fel. Abban nyújtunk segítséget, hogy idővel bárki képes legyen elsajátítani az ADC gondolkodásmódot és védelmi harci technikákat. Mindegy, honnan kezdjük, mindegy, mi a következő lépés az életkornak és a nemnek megfelelően. A fogyástól, az erősítéstől, vagy a mozgáskoordináció alapjaitól indulunk, ha kell. Van erős elhatározás a kezdéshez? Mi segítünk, hogy meg is maradjon a lendületed! Vágj bele!

Szellemi háttere az ember félelmeivel és ítéleteinek (sztereotípiák, általánosítások) csapdájával vívott küzdelméhez nyújt segítséget a harcművészetekben is fellelhető tanításokkal

Mitől fontos az asszertivitás?

Az asszertív viszonyulás nem csupán az üzleti kommunikáció hatékony eleme, de az igazi veszélyhelyzetek (utcai konfliktusok, túsztárgyalás, fegyveres akciók) intelligens megközelítése is egyben. Felhasználásával egy fenyegető helyzetben a támadás megelőzhető, köszönhetően annak, hogy a tudatosan jelenlévő fél a tárgyilagosságot tartja szem előtt. Itt azonban nincs rossz- vagy jó fiú: az ADC helyzetek helyes megítélése végett a támadó személyét is partnernek tekinti, „hasznosnak” a megfelelő saját akció kiválasztása érdekében. Mindenki, aki küzdősporttal, harcművészettel komolyan foglalkozik, tudja, hogy vészhelyzetben mérhető le igazán a tudás, és hogy bizonyos tapasztalatokra csak ott tehetünk szert. De hogy mi lesz ez a tapasztalat, azt már nagymértékben meghatározza a gondolkodásmódunk!

Az asszertív viszonyulás éppen ezért lehetséges lépcsőfokot jelent az erőszakmentesség mind szélesebb körű elterjesztésének irányába, és a harcos karakter eredeti lényegének visszaállítása felé. Ez utóbbi képviselői azok, akik önmagukat a béketeremtés aktusához érzik közelebb, a konfrontációk kirobbantásával szemben. Ők a gyógyítói a hirtelen felszökő, fékezhetetlennek tűnő láznak, ők az elszabadulni készülő tűz csillapítói.

De ehhez felkészültséget kell szerezni és a mindenkiben pislákoló egészséges bátorságot kell megtapasztalni. Az ADC segíti a fiatalok egészséges felnőtté válását. Ki más adjon számot az önuralom fontosságáról, és a szemlélődés szépségéről, mint a békés harcos, aki szolgálója és művésze is egyben, és nem csupán alkalmazója a tudásának.

Sokan vélik úgy, hogy a harcos az „akarat” embere.

Ez igaz is, ugyanakkor azt akarat nem a legmeghatározóbb erő az életében. A legerősebb oldala mindenkinek a szeretet. A szeretet miatt akarunk fejlődni, miatta akarunk értékekért harcolni, átadni a tudást, támogatni a felnövekvőt és védeni gyámoltalant. Az ember a szeretet miatt mond le önmagáról, és akár meghal másokért, eszmékért, értékekért. A szeretet olyan törvényszerűség, amely nélkül nem létezik sem az érdemi harc, sem az emberi a fejlődés. Ha a szeretet nem érintene mélyen emberi mivoltunkban, soha nem keresnénk egyre tökéletesebb formát elképzeléseinknek, és soha nem sejtettük volna meg az akarat vággyal szembeni fensőbbségét. A belső erőnk kiapadhatatlan forrása, az evolúció hajtóereje.

Ismerd meg a legerősebb oldalad és semmit ne tanulj hiába! Semmit ne tanulj csak önmagáért, hanem keresd a tudás helyét a világban, és találd meg a tanulás szerepét a fejlődésedben. A világban találod meg a helyed ez által, és a világ veled együtt fog fejlődni. Hát nem érdemes ezért megmozdulni?