Leginkább azt, hogy képesek vagyunk félelem nélkül, egyenesen megnyilvánulni, képesek a határozott és magabiztos önkifejezésre.

Ha valóban asszertív viszonyulást képviselünk, akkor ez igaz vészhelyzetre is… Ráadásul az asszertivitás nem csupán verbálisan jelenik meg, hanem gesztusaink, mozdulataink formájában is. Sőt! A magabiztos önkifejezés látványos, mozgásos megjelenése például a harcművészet, amelynek egyik ága az, amit „védelmi gyakorlatoknak”, vagy népszerűbb nevén „önvédelemnek” hívunk. 

Első sorban azt, hogy a foglalkozásaink, edzéseink mozgásanyagának jelentős részét összetett mozgásos gyakorlatok alkotják. 

Vagyis nem az önvédelmi-harci mozgáselemek elszigetelt tökéletesítésére törekszünk, mint, mondjuk, „ezer darabot az egyenes ütésekből!”, vagy köríves rúgásokból, dobásokból, az egyes ízületek feszítéséből, esetleg a fojtásokból, stb. Mi ezeket helyzetekbe ültetve, vagyis összetetten tanuljuk egy-egy támadás elhárításának izgalmas, élő, látványos folyamatában… Aki nem hiszi, járjon utána!
Másrészt azt jelenti, hogy több szinten foglalkozunk az önvédelem témájával: az önismeret éppen olyan része a foglalkozásoknak, mint a modern nyugati társadalom etikai tapasztalata, a jogi helyzetelemzések, valamint a harctörténet- és harci technikák.